18. A mohácsi csata és következményei

A középkori Magyar Királyság bukása, a török hódoltság kezdete és az azt követő trónutódlási harcok bemutatása.

1526. augusztus 29. - 1541. augusztus 29.

• 5 perc

Tartalomjegyzék

Bevezetés

Történelmi Háttér

A 16. század elején Magyarország egyre nehezebb helyzetbe került. Bár a reneszánsz kultúra még virágzott, a politikai életet a rendi anarchia jellemezte a Jagelló-uralkodók alatt. A királyi kincstár kiürült, a nemesség pártokra szakadt, és a déli határoknál már fenyegetően állt a világpolitikai tényezővé váló Oszmán Birodalom. A társadalmi feszültségeket a Dózsa-féle parasztháború (1514) leverése utáni “vad” törvények is mélyítették, ami elidegenítette a parasztságot a honvédelemtől.

Miért fontos ez a téma?

A mohácsi csata a magyar történelem egyik legismertebb toposza, a “nemzethalál” szimbóluma. Ez az esemény zárta le a középkori, önálló és nagyhatalmi státusszal rendelkező Magyar Királyság történetét. A vereség és az azt követő trónviszály közvetlen következménye lett, hogy az ország 150 évre a Habsburgok és a Török Birodalom ütközőzónájává vált, ami hosszú távon meghatározta a Kárpát-medence etnikai és gazdasági viszonyait.

A Kifejtés Vázlata

  • A katasztrófa okainak feltárása (bel- és külpolitika).
  • A csata lefolyása és a taktikai hibák.
  • A kettős királyválasztás és a polgárháború.
  • Az ország három részre szakadása (1541).

Kifejtés

Fogalomtár és Szereplők

  • Szultán: Az Oszmán Birodalom uralkodója, vallási és politikai vezető.
  • Janicsár: A török hadsereg elit gyalogsága, zsoldos katonák, akiket gyerekkorukban raboltak el (gyermekadó) és neveltek katonának.
  • Szpáhi: Török lovas katona, aki szolgálataiért birtokadományt kapott.
  • Végvári rendszer: A déli határ mentén kiépített várvonal, amelynek feladata a török feltartóztatása volt.
  • II. Lajos: (1516–1526) Magyar és cseh király, fiatalon, tapasztalatlanul került a trónra, a Csele-patakba fulladt menekülés közben.
  • I. (Nagy) Szulejmán: (1520–1566) Török szultán, hódító, uralkodása alatt érte el a birodalom a legnagyobb kiterjedését.
  • Tomori Pál: Kalocsai érsek, a magyar sereg egyik fővezére Mohácsnál.
  • Szapolyai János: Erdélyi vajda, később magyar király (I. János), a nemzeti párt jelöltje.
  • I. Ferdinánd: Habsburg főherceg, később magyar király, a nyugati orientációjú nemesek jelöltje.

Okok és Előzmények

A mohácsi tragédia nem egyetlen rossz döntés, hanem évtizedek mulasztásainak eredménye volt. A Mátyás király halála utáni időszakban a központi hatalom meggyengült, ami végzetesnek bizonyult a török veszéllyel szemben.

Közvetlen kiváltó ok

1521-ben a törökök elfoglalták Nándorfehérvárt (Belgrád), amely az ország “kulcsa” volt. Ezzel megnyílt az út az ország belseje felé. Amikor 1526-ban Szulejmán elindította főseregét, a magyar diplomácia kudarcot vallott: a Habsburg-Valois párharc miatt a Nyugat nem küldött érdemi segítséget.

Mélyebb, hosszú távú okok

  • Katonai gyengeség: A “fekete sereg” feloszlott, a nemesi felkelés (insurrectio) elavult volt a modern, tűzfegyverekkel felszerelt török hadsereggel szemben.
  • Gazdasági válság: A királyi jövedelmek csökkentek, a kincstár nem tudta finanszírozni a végvárak karbantartását.
  • Politikai széthúzás: A köznemesség és a főurak ellentéte megbénította az országgyűléseket. Werbőczy István Hármaskönyve (1514) rögzítette a nemesi jogokat, de a jobbágyságot is röghöz kötötte, ami társadalmi elégedetlenséget szült.

Kronológia

  1. 1526. április: Szulejmán elindul Isztambulból kb. 60-70 ezer fős seregével.
  2. 1526. nyara: A magyar mozgósítás lassú. Szapolyai János erdélyi hadai és a horvát csapatok nem érnek oda időben.
  3. 1526. augusztus 29.: A mohácsi csata. A kb. 25 ezer fős magyar sereg Tomori Pál vezetésével vállalja az ütközetet. A magyar lovasság rohama összeomlik a török ágyúk és janicsárok tüzében.
  4. A király halála: II. Lajos menekülés közben a megáradt Csele-patakba fullad.
  5. 1526. ősz: A törökök bevonulnak Budára, kifosztják, majd kivonulnak az országból (még nem szállják meg tartósan).
  6. 1526. november-december: Kettős királyválasztás. Székesfehérváron Szapolyai Jánost, Pozsonyban Habsburg Ferdinándot koronázzák királlyá.
  7. 1529: Szulejmán Bécs ellen vonul (sikertelen ostrom), de visszafelé elfoglalja Budát és átadja vazallusának, Szapolyainak.
  8. 1538: Váradi béke. A két király titkos egyezsége: elismerik egymás területeit, és Szapolyai halála után az egész ország Ferdinándra száll.
  9. 1541. augusztus 29.: Szapolyai halála után hívei nem tartják be az egyezséget. Szulejmán “csellel” elfoglalja Budát. Az ország három részre szakad.

Elemzés

Politika és Hatalomgyakorlás

A mohácsi vész utáni időszakot a kettős hatalom jellemezte. Az ország jogilag nem szűnt meg, de a gyakorlatban két királya volt, akik folyamatos polgárháborút vívtak egymással. Szapolyai a törökökre (mint hűbérúrra), Ferdinánd a bátyjára, V. Károly császárra támaszkodott. Ez a helyzet a diplomáciai lavírozás kényszerét szülte meg, ami később az Erdélyi Fejedelemség politikájának is alapja lett.

Gazdaság és Megélhetés

Az ország gazdasága az állandó hadszíntérré válás miatt összeomlott. A törökök rendszeres rablóhadjáratai elnéptelenedéshez vezettek, különösen az Alföldön (pusztásodás). Ugyanakkor a marhakereskedelem továbbra is virágzott, ami a mezővárosok (pl. Debrecen, Kecskemét) megerősödését hozta, még a hódoltsági területeken is.

Társadalom és Életmód

A társadalom traumatizálódott. A lakosság jelentős része elmenekült a déli területekről. Megjelentek a “hódoltsági” életformák: a törököknek fizetett adók (harács) mellett a magyar földesurak is megpróbálták beszedni a járandóságaikat (kettős adóztatás). Ebben a bizonytalan légkörben talált gyors visszhangra a reformáció, mivel az emberek a katolikus egyház bűneiben látták Isten büntetését (a török hódítást).

Következmények

A mohácsi csata és Buda elfoglalása visszafordíthatatlan következményekkel járt.

  1. Királyi Magyarország: A nyugati és északi sáv, Habsburg uralom alatt.
  2. Török Hódoltság: Az ország középső, ék alakú része, közvetlen oszmán irányítással.
  3. Erdélyi Fejedelemség: A keleti országrész, amely török vazallusként, de viszonylagos önállósággal bíró állammá alakult.

Ez az állapot (a három részre szakadás) több mint 150 évig, a törökök 1699-es kiűzéséig fennmaradt.

Összegzés

Kapcsolódó Témák

  • Reformáció Magyarországon: A hitújítás terjedése szorosan összefüggött a mohácsi sokkal.
  • Várháborúk kora: Eger (1552) és Szigetvár (1566) ostroma, mint a védekezés hősi epizódjai.
  • Zrínyi Miklós: A költő és hadvezér, aki a 17. században próbálta “jóvátenni” Mohácsot (“Ne bántsd a magyart!”).

Záró Összegzés

A mohácsi csata (1526) és Buda elfoglalása (1541) nem csupán katonai vereség volt, hanem a középkori magyar állam szétesése. A belső széthúzás és a kedvezőtlen külpolitikai helyzet miatt Magyarország képtelen volt ellenállni az Oszmán Birodalomnak. A következmény az ország tartós, három részre szakadása lett, amelyben a magyarság a nyugati kereszténység és a keleti iszlám világ ütközőzónájában volt kénytelen túlélni a következő másfél évszázadot.

Források